Ma már számos orvosi tanulmány áll rendelkezésre, amely a dúlák folyamatos kísérő jelenlétének előnyeit mutatják a szülés alatt. Marshall Klaus amerikai újszülöttgyógyász híres kutatási eredményit és a több kutatást átfogó-feldolgozó Donna Sauls Effects of Labor Support on Mothers, Babies, and Birth Outcomes (Journal of Obstetric Gynecologic & Neonatal Nursing 31(6):733-41, 2002) cikkét ajánlom elsősorban.
Tételesen felsorolva a következőket állapították meg a folyamatos dúlai jelenlét mellett szülő nőknél:
- Jelentősen csökkent a beavatkozások mennyisége (30-50%).
- A vajúdás (közel) teljes hosszát érintő vizsgálatok majdnem fele olyan hosszú vajúdási időről számoltak be.
- Kevésbé volt szükség fájdalomcsillapító orvosi beavatkozásra (melynek mellékhatásai így elkerülhetőek lettek).
- A beavatkozások csökkenésének pozitív mellékhatásaként a babák hamarabb hagyhatták el a kórházat.
- A kötődés kialakulásának kezdeti jelei erősebbek voltak, mely a későbbi kapcsolat mellett a szoptatás, erőszakmentes-nevelés szempontjából is jelentős szereppel bír. Később több időt töltöttek a babájukkal, ötödannyi problémájuk volt a baba szoptatásával, egészségével. Hosszútávú követések alapján jobb anyának érezték magukat és a babájukat is „jobb babának” (átlagosnál nyugodtabb, szebb, okosabb…) jellemezték, jobb kapcsolat jellemezte őket.
- Az anyák kevésbé fájdalmasnak élték meg a szülésüket és többen voltak megelégedettek nőiességükkel, teljesítőképességükkel.
- A szülést követően többen voltak megelégedve a partnerkapcsolatukkal.
Arra vonatkozólag is történtek vizsgálatok, hogy a dúla jelenléte időszakosan is elegendő-e (mint ahogy a kórházakban a szakszemélyzet sincsen folyamatosan jelen). A vizsgálatok azt mutatták, hogy az időszakos jelenlét nem eredményezi ezeket a pozitív irányú változásokat, vagy csak kismértékben, azaz a segítőnek a folyamatos jelenléte szükséges az anya mellett – ezért vagyunk végig az anya mellett, hacsak ő máshogy nem kéri.
Ezeknek a vizsgálatoknak a nagy része olyan kontrollcsoportokon alapul, ahol a vajúdó nőket kórházba kerülésükkor dúla/dúla nélküli csoportokba osztották (természetesen a beleegyezésükkel), azaz dúlájukkal ott találkoztak először. Ha az anya a dúlával már a váradósság idején bizalmi kapcsolatot alakít ki, illetve a lelki feldolgozásban szaksegítséget kap már a szülést megelőzően (ld. Dúlai segítség a várandósság alatt) valószínűleg még tovább fokozhatná a „dúlahatást”, szebbé tehetné a szülés, születés élményét is.